A F�LD AL�L IS
2019.02.09.

Hol m�lyr�l b�ffent kormos l�ngot
sisterg� kan�ccal a gyertya,
s egy torka-z�rt bacchusi l�tnok
sz�j�n a bor nem m�s, mint pletyka,
s a f�st el�nti eg�sz eg�t
a pinc�be rekedt s�t�tnek:
(csak verse marad n�mi eb�d
k�lt� alatt a m�rges m�rleg),
ott s�rtam f�l el�sz�rre �n,
s lettem vakon, torz� k�ltem�ny.

A f�nyre lassan mer�szkedtem.
Eretnek szemembe folyt a Nap.
S mert l�tszott, hogy nem l�g�mellen
ittam a l�r�t, mi elapad
rendre erem l�ktet� lov�n:
(poroszk�l� l�legzetv�tel
volt a Biblia �s a Kor�n),
s tudtam, a Mennyorsz�g csak �ter
ezen a szents�gtelen F�ld�n,
mely �l�nek, holtnak is b�rt�n.

Eml�kem m�gis ny�rv�gi lomb,
v�zre-v�r�, hull� falev�l,
ki �rzi, az �sz szele kibont
majd lazult f�szket, s m�r nem rem�l
falansztert, f�tty�t, hisz’ az �si
eszme elcsitul a mad�rral,
ha az nem is annyira h�si,
mint elv�ndorolt minden p�rbaj,
s nem marad becs�lete sehol,
elporladt befejez�sekor.

�m a sz�nek ter�ltek egyre,
s hogy v�remm� v�lt id�vel mind,
a sokas�gon elmerengve
kaparg�lni kezdtem a felsz�nt.
L�ttam zsolozsm�t mond� papot,
s rabot, ki hitte szolg�lat�t,
mid�n sz�juk m�s-m�st�l dadog
s nem oldja meg egyik�k baj�t,
ahogy a m�siknak �pium,
mindkett�nek completorium.

K�be faragott Istent n�ztem,
sz�rt-sebbel rogyadozott l�ba,
s rajta napoz�, d�li f�rgen -
b�boz�dott im�g�l�rva.
Arcom fel�t a hit j�rta �t,
�m t�loldal�t repedt mosoly,
k�ny�rg� Krisztus hivatal�t
sz�ll� t�pte az eszme-fogoly.
V�szharang ny�sz�rg�tt elesv�n,
s�ket f�leim �t keresv�n.

Sz�l�m, ki volt, �s van most n�kem,
a t�zhely �rny�k�ra mutat,
mid�n kopottan, egyik �jjel
elvesztette p�rj�t, az urat.
Hogy alkony volt e, vagy hajnalk�d,
mi kisz�vta bel�le lelk�t
oly mindegy m�r, mert a tompasz�g
rozsd�ja v�jt bel�je ek�t.
Pecs�ttel �lek megsebezve,
se m�ltat, j�v�t nem feledve.

Orsz�gomnak kis csonka sz�v�t
�m’ megzavart�k a sz�zadok.
T�bolyult humanist�k hit�n
h�ztak r�nk huszonegyre lapot.
A szabads�g is olyan s�r�lt,
mint fejetlen Nik� P�cs felett:
testet �lt�tt, sz�rnyakk� b�k�lt,
�m sose l�tja a felleget.
(Ha eszme a hit, s a csorda nagy,
hi�ba hiszed, hogy arany vagy.)

Tejfoggal �llt el� a munk�s,
hogy � falat emel, palot�t.
S a palota�r m�snak summ�z
fej�re r�szeg�lt koron�t.
P�khendi lett a kapzsi fill�r,
t�rv�nyt t�rtet�n �l�sk�d�tt,
b�r ruh�m foltj�n engem dics�r,
r�h�gve hozz� bek�lt�z�tt.
B�kany�l tany�z a romokon,
velem m�gis mindenki rokon.

Dalom cs�ndes, t�r�tt heged�,
h�rjain rezg’ a megbocs�t�s,
ott a d�rid� is b�kez�,
itt �des borom v�zz� v�l�s.
�gy �ltem l�tva �sid�kt�l,
s tapogattak engem verssorok,
�br�ndoztam gy�m�nt gy�ngy�kr�l,
�sz szak�llam m�g�l v�r csorog.
Az igazat felfalta a l�ng,
csak hamuval etet, a fal�nk.

�s m�gis, ahogy f�ldbe jutok,
any�m, ap�mm� v�lok megint,
az �vszakokb�l kib�mulok
but�n-f�tt porh�velyem szerint.
�rott bet�im rendd� �llnak
s a tud�s f�ld al�l d�r�mb�l,
szirmokkal etet minden sz�jat
haz�tlan n�p, ki hon�rt b�jt�l.
…A vir�ga s�rban gy�nge m�g,
szel�d f�sz�l emeli fej�t.

prayer