A szivárvány hídja
Találgatom, vajon miféle fény,
mely ott villan szemednek tengerén?
Miféle áttetsző medúza raj,
amely öblösen Nap felé hadar?
Megmozgatva az alsó vizeket,
hogy bő planktonok keringőzzenek,
és éhes bálnák szájukat tátva
mutogassák fejük a világra?
Miféle spektrum a sós könnyedben,
mely párolog arcodon, melegben,
hogy desztilláljon a Nap harmatot
s minden levélkén vétked ott ragyog,
ahogy a bogár iszik belőle
s tőle erősen halad előre,
míg szárnyát füröszti bánatodban
csak hogy gond nélkül alhass nyugodtan?
És miféle szelídség a szónak,
mely engesztelve majd hozzám szólnak
mikor vadak dübörögnek bennem,
s virágok patájuktól temetten
szemedben hulló színekre esve
könnyeket csalhassanak egekre?
Mitől rájövök mi ez a stigma?..
-Lelkednek csodás, szivárvány hídja!
|