L�tom�s

               Nekt�rt k�stol ajkam,
               ha r�lad �lmodom.-
               K�t karomban tartalak
               egy h�v�s hajnalon.

               Szorong� eml�kek
               reszketnek sz�v�nkben,
               de lelk�nk meleg�vel
               hev�tj�k sz�ntelen.

               Nem sz�lunk, csak �rezz�k
               b�r�nk �ssze�r.
               V�gyaink m�g nem b�trak,
               kimondani f�l.

               Csillagokat h�vunk,
               legyenek tanunk.
               A sz�l sajnos elf�jja
               egym�st�l szavunk.

               -Furcsa a hajnal!..

               El�zi csillog� 
               gy�m�ntjait az �gr�l,
               akik csak � �rte ontj�k
               versenyben sugaruk,

               hogy els�nek csod�lhassa
               egyszerre mind.
               S miel�tt b�rmelyik megpillantan�
               sz�ps�ge telj�ben,

               pirosl� arccal �j teret nyit.
               H�t �gy b�cs�zunk mi is.
               Hosszan, �s csendben.
               E gy�ny�r� var�zs messzire visz engem.

               Hallom l�p�seid
               ereimben l�ktet.
               L�baim neh�z
               szikl�kk�nt mennek...

               -Ti hideg, n�ma k�vek,
               kik �rzitek kedvesem
               tapint�s�t, �s hev�t,
               meleg�ts�tek fel sz�vemet,

               �s suttogj�tok nev�t!