Tlut
Olyan furcsn rt vget a tl.
Lassan, szrevehetetlenl
siklott tavaszbl t a nyrba,
s n mg mindig nagykabtban,
kiss lezserl gombolkodva
dideregtem gondolataimba zrva.
Csak a tj volt oly ismers.
S ahol eddig zsibongsra vrva
tpett gallyak kopr szele fjt,
ott puffan zld koronk kzt,
illegetvn a lgy levelet
figyeltem, ahogy zubogott a kt.
Mit messzi, tvoz kdd szobra
belefagyva a levegbe,
rt llva faragtad jgbe magad.
Most praknt illansz – Te elfradt fny
csmps lustasggal egy ms vilgra!..
S n habos vzbe lesztem arcomat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzsek
Friss hozzszlsok
Archvum