Hívogató
( Prelude )
Az ablakon beszalad a fénysugár
s hívogatóan a függönyön kalimpál.
Átmelegszik elaludt gondolatom.
A vízcsepp páraként hagyja el a földet
s megfürödik a rózsabokron
s én hozzád futok, már nem fuldoklom.
Miséhez a harangok megkondulnak,
őzek a tisztáson összefutnak.
Két erős karommal belédfogodzom.
Pókhálóján frissen szusszan a szellő,
kemence a kenyérről mosolyt csal elő,
s megcsókolom hajadnak fürtjeit.
A patak hangosan megárad
éjjel is ment, de csak magának.
Mi már együtt vagyunk a nagy igazságnak.
Hallgatjuk a pacsirta énekét,
kíváncsian várjuk -vajon mi jön el még?
mirajtunk már nem foghat a bánat.
Belenézünk: -Ez a táguló világunk!
Nekünk már mindig szép az álmunk
minden utunkat együtt bejárjuk.
Kertünkben a virágok összebújnak
már nem válunk el, hiába jön a holnap
arcunkról a dallamok messzire jutnak.
Rügyet bont bennünk a szerelem,
"mindened" jobb ma énvelem
ha ránk köszönt a vidám tavaszi nap
( Accord )
az ablakon beszalad a fénysugár
s hívogatóan a függönyön kalimpál,
a vízcsepp páraként hagyja el a földet
s megfürödik a rózsabokron.
Miséhez a harangok megkondulnak,
őzek a tisztáson összefutnak
pókhálóján frissen szusszan a szellő
kemence a kenyérről mosolyt csal elő
a patak hangosan megárad
éjjel is ment, de csak magának
hallgatjuk a pacsirta énekét
kíváncsian várjuk vajon mi jön el még,
belenézünk: ez a táguló világunk
nekünk már mindig szép az álmunk.
Kertünkben a virágok összebújnak
már nem válunk el hiába jön a holnap
rügyet bont bennünk a szerelem
"mindened" jobb ma énvelem
( Sonata )
átmelegszik elaludt gondolatom.
S én hozzád futok, már nem fuldoklom,
két erős karommal belédfogodzom
s megcsókolom hajadnak fürtjeit.
Mi már együtt vagyunk a nagy igazságnak,
mirajtunk már nem foghat a bánat
minden utunkat együtt bejárjuk
arcunkról a dallamok messzire jutnak,
mert ránk köszönt a vidám tavaszi nap!
|