Függönybe zárt horizont
Valaha messzire szólított a kék
suhanó szemem bejárta a leget.
Lánytavasz-virágát ontotta a rét,
és csipkét vertek a fodros fellegek.
Látóhatárom ablakodig tartott,
hogy tovább nézhessünk, és még távolabb.
S laterna fényével szívünkig hatott
szerelmi nászágyunk: Édes áldozat!
Azt mondtam: - Ajkadon zsolozsma leszek
s templomod panteizmusi oltára!..
Apokrif verseket dúdoltam neked,
és beleolvadtunk a bibliába.
Mára már csendesebb imákat mondunk
s elfordított fejjel visszük keresztünk.
A horizontra mázsás felhő fordul,
s a szélvihar villámmal van ellenünk.
Most csukott szememben álmok alszanak.
A messzeségben nem fogom kezed.
S anyává érett nyár pókhálón akadt
összekócolt, lógó függönyöm helyett.
|