Szeptember
Meglátogatta az ősz az erdőt.
S a fák minden kis szellő fuvallatra,
mint konfettit szórják boldogan
lábai elé a sok sárgult, száraz
levelet, amerre jár.
Az ízes, finom gombák ágaskodva
fejüket dugják ki az avarból,
hogy jól lássák a ritka vendéget.
S a csigák ezt kihasználva kalapjukba
kapaszkodva emelkednek a magasba
de hiába, mert ők tisztelettudóan
fejüket mélyen lehajtják.
A szamóca elpirul a vendég láttán.
Nem szokott hozzá, hogy így
mélyen a szemébe néznek.
A hangyák várukat építik,
a bogarak sürögve bújnak el
a nyirkos fa odvába,
a madarak fiókáikat reptetik,
hiszen ők belemarkolnak a
jövevény hátába, és együtt
szállnak vele tovább.
- Milyen szép így e részlet a világnak!
Sóhajtanak a bokrok és vigyáznak,
hogy ne zavarják meg a csendet.
|