Avarban is az eny�m vagy

          Ahogy suta levelek sz�nesednek
          magam el�tt rugdosott avarban,
          �gy g�rgetlek eml�keimben,
          sz�vemben, lelkemben.
          Csak nem j�n az �g�rt �ra s m�gis, 
          szek�r h�ton v�gtat a soha vissza nem t�r�.
          De lepotyogott darabk�it k�t marokkal
          szedegetj�k k�t�ny�nkbe dugva,
          hogy r�ncaiban b�tran nevethess�nk.
          Mert ott senki nem fedezhet fel minket.
          Csak ringunk, ahogy sziromba fullad a m�h,
          m�g l�bacsk�in lassan kopik a nekt�r... 
          Szebb j�v�t k�pzeltem Neked
          �s biztosabbat magamnak. 
          Hisz' a s�pr� szel� forg�sban
          csak �sszevegy�t minket ez az �sz is.
          Sok lehullott alaktalan idegen �kes�t,
          azt�n mell�m l�tlak,
          mert a Te sz�nvil�god szememnek k�nnyem melege.
          S alakod �dess�ge �ze a bennem �lmod�nak.
          Csak vagyok...
          Eml�keket g�rgetek,
          l�bammal tov�bbra is az avart rugdosom 
          �s nevet�sed v�lem felfedezni zizzen�s�ben.
          A szilfa is T�ged sirat.
          Hull�, fonnyadt gy�m�lcse cefr�t �raszt, 
          mert kezecsk�d b�rsonya neki csak �g�rt sz�ret...
          Kuty�k k�s�rnek.
          Csontos bord�juk lucsok,
          fej�k l�gatva kullognak m�g�ttem.
          De felh�zva szem�kkel m�gis T�ged keresnek hozz�m...
          Igen, egy szebb j�v�t karoln�k Bel�d.
          Arany�t adn�m a marad�k ny�rnak,
          hogy munk�lkodjon,
          ruh�j�t fonja �des tenmagadra 
          s akkor, szikr�z�n figyelne engem is 
          aki csak r�m tekint.
          Mert bizony,
          T�ged l�tnak szememben,
          arcomban, mozdulatomban.
          S ha egyszer poroszk�l� l�baimat
          szeker�re veszi ama siet� m�l�s,
          hadd �rtse mindenki, hogy el�d rohanok �n.