B�ztat�

                  �llok gondolkodva, mozdulatlanul.
                  L�tom a nap kancsal sugarait
                  ahogy el�b�jva a dombtet�n
                  bearanyozz�k a feny�f�n a harmatcseppet.
                  Hirtelen lovak pat�i d�b�r�gnek bennem!
                  Nyihog�saik felkeltik a vir�gokat,
                  �s azok �de illattal fordulnak a f�nyre.
                  Agyamban m�g kelepelnek a g�ly�k
                  sz�rnyaik fuldokolva mozgatj�k a leveg�t
                  �s nagy utat bej�rnak.
                  Kal�szok lengedeznek a v�lgy fel�, - Hov� sietnek?
                  Keny�rrel teli �lekkel j�nnek a p�kek
                  �s a ny�l �sszefut a sz�mban.
                  Becs�letemen nem esett csorba
                  �s hiszem, hogy �gy lesz holnap is.
                  Kis felh�k k�sznak hogy nyomot hagyjanak
                  az az�ri v�sznon, de a nap
                  er�s�dik bennem �s a foltjait felsz�r�tja.
                  Friss csobog�ssal ereimben megindul az �let!
                  Elhagyom magam, pedig ki�ltan�k
                  hossz�, �s nagy verseket, ahogy a m�v�sz
                  az ecset�t bem�rtja.
                  De oly sz�neket nem sz�l a sz�m
                  amit magamban sz�pnek l�tok!
                  Fel�d forduln�k, de tudom,
                  takar�d er�sen szor�tod.
                  Ez�rt halkan �neklem b�ztat� dalomat,
                  �s �n l�gg�mb�n emeln�lek a magasba,
                  hogy l�ss csud�t!