�gr�lszakadtak

                    Csak mentem. Nem vettelek �szre.
                    Cip�d kopog�sa sem zavart.
                    Szemed nem kutatta eny�met,
                    de mint a koldus, ki p�nzt akar,
                    el�m �llt�l.

                    A h�don �pp gy�ltak a f�nyek
                    s az ac�lsodronyok csillogtak.
                    A v�z sodr�s�t�l a l�ptek
                    lucskos csobban�snak hatottak
                    a s�t�tben.

                    Az �t k�v�t a n�p felszedte,
                    hogy s�relmein bossz�t �lljon.
                    Majd dob�lva futkosni kezdett,
                    s mind ezt f�j� l�lekkel... K�r volt.
                    Nincs r� gy�gyszer. 

                    Ahogy megl�ttalak, gondoltam,
                    elmondom, min virrasztok �jjel.
                    �s mi�rt hal meg a hit holnap
                    s hogy b�tors�gom szerte-sz�jjel
                    csak menek�l.

                    Neked, t�n az j�rt a fejedben, 
                    most v�gre leugrom a h�dr�l.
                    ...Megszabadulsz minden kegyetlen
                    r�d nehez�l� gyilok k�nt�l,
                    mi megvisel.

                    Te seg�tesz az �lmaimban,
                    �n veled zuhanok a m�lybe...
                    Vagy �lelve, mert tudva itt van 
                    a szerelem lobog� m�cse
                    elvar�zsolsz.

                    De nem t�rt�nt semmi. Sz�tlanul 
                    ker�lt�k egym�st �vakodva,
                    �s szemeink mosolytalanul
                    m�sik tekintet�t kapkodva
                    lecsuk�dtak.

                    ...A N�p, csak folyt, mint a s�rtenger!
                    Te balra h�z�dt�l, �n jobbra... 
                    Most kezedben kis vir�gkehely,
                    �s egy�tt eml�ksz�nk a holtra 
                    a s�rok k�zt.