Vltoz rnyk
gy vlem, mr mindent elrtem.
Nincs bennem r, ami fjna.
Sem tombol j kedv a hallra
ami megtorpanna, ha ltna.
Van hzam, vagy sajt brtnm
melynek rabja, s rzje is vagyok.
S ott mormog ajakkal hagyjatok,
ha a sketsg bennem gagyog!
De nyitok n, nyitok rst szememre
s lthatv vlnak akkor a falak,
a tmny, roppan-vrs tglin
elhalt csontos, munkskz-akarat.
s ltni vlem rnykt a vgynak
ahogy lopva bjik szegletben el.
Mert magam krl vltoznak a trgyak
hisz’, minden vrbl egyszer menni kell.
De kilincst mlyen a szvembe rejtem
s ha mr posztjn nem strzsl bak,
utak simtjk grblt, bna lbam
s ksve rjvk: - lni volna j!..
Tovbbnyitom szemem. Nem csak rsnyire.
S retinm lesz Zeusz legszebb gisze!
Villmok hagyjk el cirrus hajamat,
kereszten a szg al kezem beakad.
Mert bellem nnek a felhk is
amikor harmatpontban vagyok.
S knnyemben sznak csillagok,
ha bogrka htn ragyog.
S szi tcskk ciripelve rlam vallanak,
ha dunna-fellegkdben megvillan a fagy.
s fatrzsekre puha moht lehellek.
gy taln rm akadsz, mg az is meglehet.
Majd meleg szobd csendje srva n leszek,
ha szalag fonja kezed, legszebb versemet.
Mert tovbb lsz, hisz’ benned j valra vlnk,
s ahogy vltozol, gy leszek ms rnyk
|