zenet holdfnyben
A h slytl megroggyant bokor
rszegen tnfereg a szlben.
Langy esk csorognak az gakon,
s cseppekben sietnek a fldre.
A mocskos lucsok lassan eloszlik,
felszvja az elzsibbadt gykr.
A szrklettel elhal a vz is,
s ajtt nyit rnk a vilgr.
A Hold bekszn, j plyra ll.
Belemarkol a Gnclszekr
rdjba, s eltolja az eget.
Rgi akarsoktl duzzad,
virul, zenget, incseleg felm,
majd megrinti pillimat.
Szebbet remlve, jvt lmodom...
Munklkodik, melegt a Nap.
A rgy kipattan, s a levlke
ttovn kerli a gallyat.
A hernyk, mint hegymszk, csngenek
a fk gaiba csklyzva.
Virgsziromba ltzik a mh,
legyek kapkodjk a nedveket.
Kvncsian srgllik a pitypang,
de irgysgben elpukkan,
s mr tzijtkknt sznesti
a barzdra hullott fldet.
A fvecskk soha el nem rn
megclozzk a vidm leget,
s a hangya terhtl, lekonyul egy.
Pomponok ezreivel dobl
a nyrfa, s n izzadt homlokomon
kapkodok utna. Harangsz
jtszik a szlben, hol ersebben,
hol gyengbben, de a holtat, kit
temetnek, nem rdekli, hogy vetnek
r h keresztnyek, keresztet.
j szerelmek szletnek, rgiek
erre kapnak. Bizakodom,
hogy kztk vagyok n is. Ingemet
betrm, mellemet kibontom.
Szalmval szmban indulok feld.
Lbaimmal tiprom a zldet...
De ez csak egy zenet holdfnyben.
Taln msknt alakul minden.
* * * |