Szigor� teremt�

                  Szigor�v� tett�k nagyon a teremt�t.
                  Leett�k az angyalok a ter�t�t,
                  itt-ott egy-egy plecsni az egen.
                  B�r�nyfelh� j�tszik a tengeren.

                  A f�k szinte l�ngban �llnak ahogy
                  a nap lebukik a dombtet�n.
                  Sz�rke pongyola ter�l e t�jra
                  s a rep�l� dacolva a term�szettel,

                  ez�st�sen csillog a lenyugv� napban
                  ahogy cs�kot h�z f�nn a magasban.
                  Sercegnek a villanyvezet�kek
                  s a vir�gok egym�shoz k�ret�znek.

                  A kifaragott d�szt�k�kben a rossz
                  szellemek ellen gyerty�k lobbannak l�ngra.
                  Vagy csak h�zak ablakai
                  n�znek �s szomorkodnak a vil�gra?

                  Megf�radt emberek d�lnek le a sz�kre,
                  n�zik a t�v�t, nekik m�r mindegy mi volt eb�dre.
                  A dalol� madaraknak most cs�nd az �lmuk
                  n�mas�gukkal hirdetik, hogy ezt bel�ssuk.

                  Tiszteli a szell� is, s a ny�jt�z�
                  bokor karj�ban szel�d cs�kkal megpihen.
                  Gyermekkori j�t�kok s v�gyak
                  harangoznak �s kiab�lnak,

                  sz�vemmel mind egy�tt dobban.
                  aranyhalam a tengeren utols�t csobban.
                  Kifosztott koldus mell� le�l�k
                  neki, mint t�k�r vagyok jelen

                  s � egy nagy ugr�ssal h�rtelen
                  elt�nik a tengeren.
                  A t�csk�k cirpelnek hol vid�man, hol b�san
                  �k e t�jb�l mer�tnek dallamokat gyorsan.

                  Csillagok milli�it h�vogatj�k a b�k�k
                  denev�reknek rem�lnek b� vacsor�t
                  kis denev�r nagy falat
                  b�k�kb�l semmi sem marad.

                  A f�k pihenjt vez�nyelnek
                  lombjuk ma m�r nem n� �gig
                  de t�rzs�k m�g egy utols�t reccsen,
                  miel�tt elalszanak a csendben.

                  Gondjaimb�l csom�t t�p a s�t�t: a hajam,
                  majd sz�pen lassan a v�gtelenben,
                  amikor m�r semmi nem mozdul �s nem rezzen,
                  amikor m�r minden nyugodt �s elhal�,                  

                  amikor m�r nem f�jhat semmilyen sz�,
                  amikor k�nunkb�l gy�trelem sz�letik
                  l�ngol a lelk�nk de test�nk megsz�nik,
                  amikor szemh�junk lecsukva tov�bb �lmodik

                  bej�rva e vil�gnak minden t�jait
                  embers�get �g�rve az elesetteknek
                  gerinc�t t�rni a fegyvereknek
                  hogy vir�gr�l �lmodhasson

                  mindenki, mert j�llakik,
                  �s ne szomorkodjon a gyermek
                  azon hogy hol lakik
                  j�t�ka s v�gya mindig �ton �rje

                  aranyhala neki legyen a b�ke!

                  Felki�ltok a teremt�nek!..

                  - vajon lesz e holnap ki d�delgeti
                  semmi-foszl� �lmaim.