Hideg remnyek
Kemnyre fagytak az gak.
A csillagok is elhzodtak
az embertelen fldtl,
nehogy leessenek.
Madarak csipogsa
visszhangzik bennem,
de csak itt-ott ltni
egy-egy megmaradt
btor cinkt, vagy hes
rigt, ahogy kotorszik
a kutya tljban.
Kicsavart gallyak maradka
szemetel az erdn.
Elttem a tisztson
megfagyott lbnyomok
nyomulnak a falu fel.
A szl krtncot jr,
belemar a vrsfenybe
s az a flelemtl sszerezzen.
A szraz tskk
esknt rik a havat.
Becsukom a kertkaput,
de is fzik.
Nem ri el az oszlopot.
Fj a levegvtel.
Csak a hold vilgt,
s egy z szeme villog
a kvncsisgtl.
Ma sem kapott semmit tlem.
Nem is rtem, hogy mirt
ragaszkodik a kzelsgemhez.
Furcsa, ismers illatok
szllnak a falubl,
lecs fonnyadt szaga
keveredik a korommal.
De lehet, hogy becsapott
az emlkezet, s csak az akc
szikri pattognak a kmnyen.
Nem flek, mgis jl esik futni.
gy nagyobbat reccsennek az
apr tcsk az reg tetejn.
Mr messze a kishz,
s vgyom az utam vgre.
Hallani mg az erd
roppant erejt,
ahogy versenyt fut velem,
de n rek ki elbb.
A tmzsi hzak, mint apr
szentjnosbogarak
hirdetik a tavaszt.
Korai mg.
Az asszonyok mr vrnak
meleg tekkal, j szval,
s n felveszem a rendelst
a tzel fra.
|