Szntzis
Konyhban a gyertya vilgt.
Fed all illatok szllnak.
hsgem ersen vilglik.
A falon futkosnak az rnyak.
Krges kezem asztalra ejtem.
Magnyom nem osztom senkivel.
Gondolatom nlad felejtem,
majd megyek halkan, ha menni kell.
Nzem az ajtt. Szugerlom!
De nem nyitja rm a kutya se.
S hagyom, zuhanjon rm az lom,
tudatom tesztelem: - hasad-e.
s reggel fel, ha pirkad mr
fiatalos gondokkal jtszom.
Nap tze szememben villans,
mr boldogabb embernek ltszom.
|