Terheim
Hozzám szokott lágy dalok
melyek még elviseltek engem.
Kenyér szagú hajnalok.
Hányszor belétek lestem!
Kiforgatott szép szavak
(meghűl az ereimben a vér)
aláhulltok belőlem
mint a fáradt levél.
Őszre váltott alkonyatból
füst száll az égre fel,
fegyvertelen napjaim,
- de már nem érdekel.
Elmegyek tőletek,
ne halljátok dalom.
Előtte kenyerem
még a sárba tiprom.
Szép szavak! - Szép szavak
már nem értek hozzám el.
Tintámból a sok betű
csak érthetetlen jel.
Gallyat török akácfából
mely csupasz, mint a seb.
Gondjaim a töviseit
hadd mardossa meg!
* * *
|