Sorsom
Hallgatom az éjszakát
kiolvasom a napot.
Dúdolom a fák dalát,
hogy virágod én vagyok.
Kicsi dongóm messze jár
szirmocskám tőled ragyog.
Karcsú száram szomjús már
innom csókodból kapok.
Cirógatom arcodat
s te tépkedsz, -játékból tán,
s megpihennek szirmaim
gyenge lábad nyomán.
|