�rzelmek n�lk�l

   
           1

Oly hirtelen j�tt�l, mint ahogy a gejz�r kicsap a m�lyb�l.
Meleged k�r�lvett, �titatott engem.
Okos szavaid gyermekin b�multam
ahogy csod�lkozik a nagy b�lcsess�geken.

Szemedb�l "Isten" n�zett le r�m
hogy mutasson sz�z meg sz�z csod�t
mint a labda mely sz�kken magasba,
�gy karolt fel egy sz�p vil�g.

A csillagokkal t�ncoltam �n
mely ritmust pislog sz�ntelen,
mosolyod, f�nyes Holdk�nt
nevet f�nn az egen.

Munk�t adt�l sz�vemnek.
Elm�mnek �j gondolatot.
Testemnek �r�k v�gyakoz�st,
mely �rted lobog.

�tform�lt�l. S �n k�pl�kenyen mint a gyurma
boldogan vettem fel lelkednek sz�nes alakj�t.
S most el�tted megh�doltan
fejem m�lyen lehajtom, mint az �rett kal�sz.

S �gy magamra hagyottan, tehetetlen�l, �rv�n,
szirmaid hullajtod m�g sz�vem v�rez
(viaszb�buk�nt mered r�m �res tekinteted)
m�s szerelm�t kutatod, m�g �n nem t�rek �szhez.

Karcs� mozg�st ad a sz�l a f�nak,
hangod ugr�l �gr�l-�gra, m�g hozz�m el �r.
Gondolatod m�g megtal�l, meg�rint, �lmodat m�g �rz�m,
de m�r csak t�volr�l figyelem �des pill�it szemeidnek.

Eml�ked k�zt egy kis helyet kapok,
egy kis sarkot, ahol �sszekuporogva
megh�zhatom magam, s lassan �n is elal�lok
�s figyelem, ahogy j�t�kot �z velem az �rzelem...

                 2

Most agyamb�l lassan, bugyogva forr el� a gondolat,
mint es�s okt�berben az �des sz�l�l�, a napsug�r leve.
S ahogy tisztul elm�m, arcod von�sai mosolyg�n b�znak,
hogy nem vesz�tik f�ny�ket ott sohase.

Alakot �lt benned k�pzeletem,
testet form�l a langyos szell�, mely meg�rinti f�radt fejem.
Hajad l�gy f�rt� fodra, mint �rett g�mb�ly� gesztenye
al�hull v�llaidra, ahogy a csattal laz�tod vele.

B�r�d finom puha kelme amit magamra �lten�k,
betakarn�m vele a vil�got hisz' t�le k�k az �g,
t�le robban a bodza rak�t�ja �s izz� t�zij�t�kk�nt sz�rja sz�t
milli� feh�r szil�nkjait, amikor vir�gaival t�ged �nnepel!

Ereidben a n�i er�ny
huncutul csatangol,
hogy l�gy mozg�ss� kov�csolja
sz�vednek minden dobban�s�t.

Nyakadon a pici g�dr�cske h�vogat�an s�gdol�z f�lembe.
L�baid nyom�ban elmer�ln�k
�s magasra tartan�lak benne, hogy karcs� termeted
szel�d s�ly�t bok�dat ne terhelje.

Ha mosolyogsz, enged az arcokon a j�g.
Ha simogatsz, kezedt�l meggy�gyul a vil�g.
Rem�nyt adsz a haldokl�nak,
csak az �n sz�vemet marcangolod tov�bb.

Puszta l�tez�sed a vil�gnak
k�nnyet csal szemembe,
mint kit l�tni tan�t a szenved�ly,
csak vakon tapogat benne...

Te csak g�nyolj, kacagj. Nevess!
�n m�r azt sem b�nom.
Nekem nevet�sed minden �lmom,
hogy hozz�d eltal�ljon.

De amikor r�lad �lmodom,
tudom rossz csillag alatt �llok
csak toporgok az udvaron �s l�bam alatt
s�rva konyulnak le gyomocsk�im...

                 3

A hajnal var�zsvessz�je a f�k lombjaib�l a csillagokat el�zi,
�s ezer apr� m�cses gy�l l�ngra a levelek r�sei k�zt.
Megvil�g�tj�k az utat, amelyen v�rtam,
hogy h�nyszor hozz�m elgyere.

S e semmit mond� reggelen,
(mert munk�ba kell sietnem)
gondolataimt�l megfosztva,
hunyorogva n�zek a Napba.

S egyszer csak hirtelen
a mad�r a f�szk�t elhagyja,
a f�vek sz�tszaladnak,
a hegyek p�r�t s�hajtanak.

Sz�l forog k�r�l�ttem �s nevetve,
bele suttogja a port a szemembe.
Majd �lmomb�l fel�llva, �gy hogy senki ne l�ssa,
sz�pen, lassan, minden �rzelem kihal.

*   *   *