nnepek utn
nnepek utn, ha elmegy a Szent,
mindenki visszatr a mltba.
Kirlyok csmrrel odbb llnak,
s a koldus beugrik a ktba.
Tmjn illata elleng a kdben,
szeretet lbnyomt lepi a h.
Agyakban tompa nyoms van jelen,
s mr kutynak csontot adni se j.
Levesnek langyos vz-z fodra
szjszli morzsnak nem ad ert.
De a tertn a foltok szma
bnat-trkpet rajzol el.
Gzokbl rakott gi szekerek
akarjk felgyjtani a holdat.
Farkasok csordban vltenek,
csak az emberre nem vr a holnap.
Kapukban megfagyott szndk hever.
A szomszdok elfordulnak nyomban.
Nem nyjt utna senki sem kezet,
mikor elesik brki a hban.
Karcsonyfkkal teli az utca,
fenyket nem lop mr senki tovbb.
Fstl az ggal a remny maga,
ha visszhangozzuk nnepnk dalt.
Hol vagy kedves, ki sosem vagy jelen,
aki nem grt lmokat kergetsz?
Csak nzed, ahogy a vilg ellep,
s felfal az aljassg ma engem.
Segtsd kinyitnom ablakaimat,
hadd szlljon ismt kznk a fny!
S ha eljn mgis a remny-holnap,
mr bszkn tkrzdhessnk szemn.
|