Valloms
Mint ki falat cskol s nyszrg,
( hitben ajndk nem rte soha )
de magba mormolva knyrg,
hajt befonja, testn gysz,
hajlong bsulva naphosszat,
kezein knnye melege, - isteneit hvja,
s ujjain halkan koccannak,
srva-morzsoldva hullanak al
az apr gyngyk.
S ha eljn az j,
lmban mosolyog
( nyla csorog lln )
titkos svnyn szaladgl
mely viszi a fnybe,
arct angyalok simtjk,
tja mindg tiszta s csak egyetlen,-
egyetlen fegyvere van: hvs cskja...
Ht gy voltam n egyedl.
gy vrtam n is jszaka benned
a lthatatlan megvont csodt.
|