Pécsbányai csönd
Roppan az ág a hó alatt,
roskad a megmaradt levél.
Halkul megannyi gondolat,
mi bennem csöndesülve él.
Mecsek hófödte csúcsain
mint kazlakban áll az erdő
s az Isten lenéz ugyan itt,
midőn karácsony, ha eljő.
A bányászok már rég meghaltak,
Karolina fejtésű gödör.
Tátong a hegy. Mély sebet harap,
s a szél a porból mocskot pödör.
Nincsenek ünnepek Pécsbányán.
Gyermekeink síroknál állnak.
A kórus egy halk imát kántál,
az évek felettük csak szállnak.
|