Tüskék
Azt mondtad, rózsát csókolsz ajkamon.
Most tüskék tépett nyomát érzem én.
Azt mondtad, tolvaj minden alkalom.
Most emlékem, csak lopott szerzemény.
Tudtad, hogy elmúlik minden óra,
én mégis hittem a múló időt.
Tudtad, hogy szomjazom a jó szóra,
én mégis fulladtam kutad előtt.
Azt mondtad, egy lélek a két világ.
Most sírva kántálok egy halk imát,
és lelketlenül taposom utam.
Sztentori hangoddal kiált a szél,
de Te mégis itthagytál könnyedén
csalános, szúrós emlékű múlttal.
|