Maradok
Az ég alatt, a föld fölött
lebeg a lelkem, s eljövök
ha hívtok szépen, szelíden.
S kínlódik, és verdes szívem.
Nem kérek forró szerelmet.
Nem adtok semmit, hogy vessek
oly magokat, mely többet ér
minden szép szónál, mely ledér.
Erős lesz a hitem fája.
Erős lesz, s ha lelek párra
nem kell soha, hogy hívjatok
s már nem is mennék. Itt vagyok!
Magánnyal, vagy szerelemmel?
Ki tudja, hogy mi lesz egyszer
mikor fuldoklik a lélek
de nagyon szeretlek téged?
|