Ünnepek után
Ünnepek után, ha elmegy a Szent,
mindenki visszatér a múltba.
Királyok csömörrel odébb állnak,
s a koldus beugrik a kútba.
Tömjén illata elleng a ködben,
szeretet lábnyomát lepi a hó.
Agyakban tompa nyomás van jelen,
s már kutyának csontot adni se jó.
Levesnek langyos víz-ízű fodra
szájszéli morzsának nem ad erőt.
De a terítőn a foltok száma
bánat-térképet rajzol elő.
Gázokból rakott égi szekerek
akarják felgyújtani a holdat.
Farkasok csordában üvöltenek,
csak az emberre nem vár a holnap.
Kapukban megfagyott szándék hever.
A szomszédok elfordulnak nyomban.
Nem nyújt utána senki sem kezet,
mikor elesik bárki a hóban.
Karácsonyfákkal teli az utca,
fenyőket nem lop már senki tovább.
Füstöl az ággal a remény maga,
ha visszhangozzuk ünnepünk dalát.
Hol vagy kedves, ki sosem vagy jelen,
aki nem ígért álmokat kergetsz?
Csak nézed, ahogy a világ ellep,
és felfal az aljasság ma engem.
Segítsd kinyitnom ablakaimat,
hadd szálljon ismét közénk a fény!
S ha eljön mégis a remény-holnap,
már büszkén tükröződhessünk szemén.
|