Ahol a tüzek égnek
...Hát itt vagy nekem?
Szerelmem mint a lávafolyam
mindenen átszivárog
s fodrában merülve
égeti bús lelkem kapuját.
Ha izzik a tűz, megolvaszt,
elemészt, ha csendben gőzöl,
szívem füstölög küszöbén.
...Hát jöjj velem drága!
Látod mily' forró a kő?
Bennünk égnek az ércek,
mint csillagban a reszkető.
S ha majd lábunkkal
faljuk a dombokat, vizeket,
megáradt szerelmünk
csókunkban sistereg.
...Hát merítkezz bátran!
Bennem ágyad is meleg.
Miként Napnak hevétől
a dunna fellegek.
S ha idővel elhal,
és kihűl a kő,
neveddel vésve
a síromra tedd.
|