Egy falatnyi kenyér
A vágyaink, s velük a bánatok
csak elégett elemózsiáink.
Kik csodáljuk a fényes holnapot
és reméljük, lesznek még óráink.
Minden kitárt ajtónak küszöbén
hanyatt lök túlzó kíváncsiságunk,
s mint megszeppent gyermek anyja ölét,
éhezőn keressük megnyugvásunk.
Ahogy a darázs fűben hempereg,
vagy pók fut, ha elszakad hálója.
Vagy lelkemnek darabja megremeg...
Utolsó pillantás, haldoklóra.
Morzsákként gyűjtjük az életet
mind-mind, egy-egy darabka kenyér.
S hogy boldogok leszünk? Meglehet.
Kosárkában szuszog a remény.
|