Világok között

          Két világ között lebegve élek.
          Egyedül vagyok. Hozzád nem találok.
          Meztelen hűséggel utamon járok,
          de ez az, amitől sosem félek.

          Szívemben napsugárfények égnek.
          Egyik felem hétköznapok világa,
          szükségem van társra, és jó barátra,
          mert gondolataim ettől szépek.

          Lelkemnek másik fele a csillagok.
          Minden ártó zajt fejemből itt hagyok.
          Dallamokkal messzi útra térek,

          és már nem érdekel, mit hoz a holnap.
          Keretbe foglalja szívem a Holdat,
          világok között lebbenve lépek.