A t�kozl�

                    Tikkadt melegben a levendula
                    szirmait bontan� elhervulva.
                    Benned leli �r�m�t a vir�g,
                    mikor l�nyednek ontja illat�t.

                    B�lint a vadgalamb, �s �l a f�n.
                    Neked biccent, boldog, k�sz�n tal�n,
                    de morzs�k ut�n tereken matat.
                    S az �gr�l lesz�llva hozz�d szalad.

                    Fel�d int a k�sz�n�v�ny ind�ja.
                    B�cs�z�ul felkapaszkodik m�sra,
                    �s s�hajtva szusszan, azut�n elalszik.
                    �gak k�z� f�rva m�r nem tolakszik.

                    Heged� h�rja s�rdog�l a sz�lben.
                    Azt pengeti, hogy a szerelem �ljen,
                    majd f�ledhez �rve �j n�t�ba kezd.
                    T�ncol� kedvednek �r�met szerez.

                    Fuvallatra felt�mad a t�z is.
                    Pattog�san nevedet bet�zi,
                    s �rny�kaink l�bunk el�tt futnak.
                    Testbesz�d�nk cs�kjainkba f�lnak.

                    Elpihen k�r�l�tt�nk a vil�g.
                    Pirulva lecsuk�dnak a pill�k,
                    csak mi �g�nk bele az est�be
                    szerelmesen, virradatra �rve.

                    Cs�kjaimban �g�rem a holnapot.
                    V�llamon v�gy�d�n l�ncol k�t karod.
                    Csillag szemedben benne a b�szkes�g.
                    Lassan legy�zi az �jt a sz�rkes�g.

                    Majd hajnal fel�, hogy senki ne l�ssa,
                    menek�l�k m�lyen lelkembe �sva.
                    Ajkam t�bb� szerelmes sz�t nem gagyog,
                    �s mint t�kozl�nak, hideg f�ny ragyog.