A boh�c

                        Boh�c vagyok. Orrom krumpli,
                        hajam v�r�s kenderk�c.
                        Fogaimat csillogtatom,
                        (vagy tal�n csak csikorgatom)

                        zak�m ujj�t lel�gatom
                        csetlek-botlok a porondon
                        zsebemb�l csak galambtoll sz�ll,
                        de tapsom m�g is tulip�n.

                        Arcom sz�vvel festve
                        s te nevetsz rajta
                        nem is tudod, hogy
                        v�remmel van sz�ved festve.

                        Lajtorj�mon feljebb m�szok
                        s kiab�lok hogy j�l meg�rts,
                        de miel�tt elmondhatn�m
                        semmib�l az es� hull r�m

                        s ha kiford�tom kab�tom,
                        akkor is csak el�zom.
                        Nadr�gtart�m mind elszakad
                        �sszefogom e zord �g alatt

                        te hahot�zol �s nem tudod,
                        milyen szomor� a Boh�c.
                        Furuly�mon sz�vem zokog,
                        v�gyaimat kig�nyolod,

                        hozz�d futn�k, dob pereg,
                        de elkasz�lnak emberek.
                        M�r nem mondom, hogy van m�sik,

                        m�g is v�rom hogy mosolyogj.