Hívogató

( Prelude )


Az ablakon beszalad a fénysugár
s hívogatóan a függönyön kalimpál.
Átmelegszik elaludt gondolatom.

A vízcsepp páraként hagyja el a földet
s megfürödik a rózsabokron
s én hozzád futok, már nem fuldoklom.

Miséhez a harangok megkondulnak,
őzek a tisztáson összefutnak.
Két erős karommal belédfogodzom.

Pókhálóján frissen szusszan a szellő,
kemence a kenyérről mosolyt csal elő,
s megcsókolom hajadnak fürtjeit.

A patak hangosan megárad
éjjel is ment, de csak magának.
Mi már együtt vagyunk a nagy igazságnak.

Hallgatjuk a pacsirta énekét,
kíváncsian várjuk -vajon mi jön el még?
mirajtunk már nem foghat a bánat.

Belenézünk: -Ez a táguló világunk!
Nekünk már mindig szép az álmunk
minden utunkat együtt bejárjuk.

Kertünkben a virágok összebújnak
már nem válunk el, hiába jön a holnap
arcunkról a dallamok messzire jutnak.

Rügyet bont bennünk a szerelem,
"mindened" jobb ma énvelem
ha ránk köszönt a vidám tavaszi nap

( Accord )


az ablakon beszalad a fénysugár
s hívogatóan a függönyön kalimpál,
a vízcsepp páraként hagyja el a földet

s megfürödik a rózsabokron.
Miséhez a harangok megkondulnak,
őzek a tisztáson összefutnak

pókhálóján frissen szusszan a szellő
kemence a kenyérről mosolyt csal elő
a patak hangosan megárad

éjjel is ment, de csak magának
hallgatjuk a pacsirta énekét
kíváncsian várjuk vajon mi jön el még,

belenézünk: ez a táguló világunk
nekünk már mindig szép az álmunk.
Kertünkben a virágok összebújnak

már nem válunk el hiába jön a holnap
rügyet bont bennünk a szerelem
"mindened" jobb ma énvelem

( Sonata )


átmelegszik elaludt gondolatom.
S én hozzád futok, már nem fuldoklom,
két erős karommal belédfogodzom

s megcsókolom hajadnak fürtjeit.
Mi már együtt vagyunk a nagy igazságnak,
mirajtunk már nem foghat a bánat

minden utunkat együtt bejárjuk
arcunkról a dallamok messzire jutnak,
mert ránk köszönt a vidám tavaszi nap!