Magamról

                    Sírokra keresztet vetettem
                    s koszorúkat hordtam.
                    Tanultam a történelmet
                    de nem gyakoroltam.
                    Magammal vittem az ifjú leányt
                    ki más szívébe látott.
                    Mertem ki nagy gödröket
                    míg sárom belemálott!
                    Átmentem a túloldalra
                    de magam voltam ott is,
                    felültem a faágára
                    hallgatni az éjszakába
                    fényleni a csillagokkal
                    elaludni a harmattal
                    kelő nappal száritkozni
                    friss kaszálót szagolgatni
                    hajam széllel bodorodni
                    szúrós bokrot szorongatni
                    akácomat mind kivágni
                    kötényemet földre rázni
                    bele nézni a szemedbe
                    és bele súgni a füledbe.
                    Kocsmáimat végig jártam
                    pipámat a földhöz vágtam
                    vasaimat elhajtottam
                    kalapácsom megmarkoltam
                    hasad ketté acélom,
                    erőm elfogy, azt bánom.
                    S hogy senki rosszat ne mondjon rám
                    mindenkinek kezét fogván
                    kiemelni a pocsolyából
                    s tova futni mosolyából.
                    Sövényt szépen rendbe szedtem
                    kapumat meg lefestettem
                    szerszámaim kölcsön adtam
                    vissza kapni sosem hagytam.
                    Gyermekemet kioktatom,
                    de nem jön velem a poros úton.
                    Most hosszan nézek magam elé
                    s nem látok már senkit többé.
                    Nincs aki csak mellém álljon
                    bíztatgatná fuldoklásom
                    bele ülnék minden tóba
                    ringatóznék a habokba
                    várnám amíg jön a fényem
                    mellém fekve szép serényen
                    gondolatom szebbé tenni
                    s különösen jobbnak lenni...
                    Mert ha újra rám talál ki vár rám,
                    isteneim megcsókolnám.